Alkalmazott Informatikai Intézeti Tanszék

3515, Miskolc, Miskolc-Egyetemváros,  Informatikai épület,                                                                                                                  Titkárság Fsz. 12. szoba. Tel:+3646-565111/14-13

Ki olvas minket

We have 16 guests online

Statisztika

Content View Hits : 502068
Home Történetünk

Történetünk

Napjainkban a tudomány, a technika és a technológia korábban szinte elképzelhetetlen intenzitású fejlődésének tanúi vagyunk. E fejlődés egyik átfogó jellemzője az elektronizáció, a számítástechnika és a telekommunikáció egyre szélesebb körű felhasználása az élet minden területén. Az utóbbi húsz évben az anyag és az energia mellett egy harmadik alapfogalom, az információ került a természettudományok és a műszaki tudományok érdeklődésének középpontjába. Az információ maga rendkívül nehezen definiálható, hierarchikus szerkezetű alapfogalom, amelyről Norbert Wiener megállapította, hogy "nem anyag és nem energia", hanem valami más, egy új minőség, amelyben mindennapi életünk számára talán az a leglényegesebb, hogy értesüléseket közöl, továbbit, leír, ismertet, röviden: megszünteti a tájékozatlanságot, felszámolja a határozatlanságot [1], [2], [3]. Sokak szerint az "információs társadalom" küszöbén állunk, amelyben a társadalom minden tevékenységét, az üzleti életet, a termelést, a kereskedelmet, a szabadidő eltöltését, a közigazgatást és a kultúrát az információs technikák széleskörű alkalmazása jellemzi.

A tudományok fejlődésének jelentős újdonsága az informatikának, mint az információval és annak feldolgozásával kapcsolatos általános diszciplínának a kialakulása és nemzetközi konszolidációja. Az információs technológiák eredményei gyorsan realizálódnak a gazdasági szférában. A fejlett országok gazdaságában ma már a foglalkoztatottak több mint 50 %-a az információs technológia gyártási és szolgáltatási szférájához kötődik.

Az informatika összetett, "színes" diszciplína, amely sajátos, önálló elméletén és módszerein túl nagyon sok más tudományterülethez kapcsolódik. Egyfelől az informatika alkalmazási területei szinte minden tudományterületen megtalálhatók, másfelől ezek a tudományterületek ma már nélkülözhetetlenül igénylik az információ-feldolgozás korszerű módszereinek alkalmazását. Egy más megközelítés szerint az informatikát - a matematikához hasonlóan - az ún. strukturális tudományok közé sorolják, hangsúlyozva, hogy a matematikához hasonlóan aligha van olyan tudományterület, amelyet az informatika eszközrendszere ne tudna többé-kevésbé segíteni. Ebben a rendkívüli mértékű rugalmasságban és szakmai függetlenségben rejlik az informatika ereje és népszerűsége, ugyanakkor paradox módon ennek "köszönheti" a legélesebb támadásokat is a szűkebb diszciplínák egyes képviselői részéről.

Az informatika ma általánosan elfogadott legfontosabb szakterületei:

  • információ- és hírközlés-elmélet,
  • számítógépek elmélete,
  • szoftver-tervezés, szoftver-rendszerek,
  • számítógép-rendszerek,
  • alkalmazott informatika.

Az alkalmazott informatika fejlődése rendkívül gyors léptékű és a gazdasági, jogi, közigazgatási, könyvtári, műszaki alkalmazásoktól a művészeti és szórakoztató ipari alkalmazásokig terjed. Minden fejlett ország nemzeti jövedelem-termelő képessége szempontjából nagyon fontos terület a műszaki informatika, amelynek hatókörébe tartozik egyebek között a számítógépek tervezése, a szoftvertervezés mérnöki módszerei, a számítógépes irányítástechnika és az ún. CAxx technikák. Ez utóbbiak esetében gyakran CAxx technológiákról beszélnek, utalva a számítógéppel segített tevékenységek módszertani (know-how) önállóságára.

A számítógéppel támogatott mérnöki tevékenységek (CAD, CAPP, CAQ, CAM, stb.) olyan szakterületek, amelyek bevezetése a fejlett országok iparába az elmúlt 15-20 évben gyorsan elterjedt. Ezeknek az eljárásoknak az alkalmazása sok ezer olyan mérnök, technikus és szakmunkás alkalmazását igényli, akik a műszaki informatikában kellő jártasságot mutatnak.

A CAxx technikák és technológiák bevezetése és főként ezek integrációja a CIM-ben (Computer Integrated Manufacturing), az alkalmazások nagy száma és a beszámolókban megjelenő sok siker ellenére, a vártnál több problémával és sokszor kudarcokkal járt. Ebben kétségtelenül szerepet játszottak a kezdeti alkalmazások megoldatlan interfész problémái, a modellszintű inkompatibilitások, a hálózatok merevsége és korlátozott kapacitása mellett az emberi erőforrások problémái, különösen a képzettség, az érdekeltség, a felelősségi rendszer belső konfliktusai.

Mindezek a tényezők indokolják az új mérnökgenerációk képzésének, a képzés tartalmi és strukturális felépítésének újragondolását, célszerű és indokolt megváltoztatását.

 


 

A mérnökképzés hagyományos struktúrája több évtizedes fejlődés eredményeként az 1960-as évekre vette fel azt az alakját, amelyet az iparilag fejlett országok egyetemeinek műszaki karai általánosan elfogadtak és megvalósítottak. Ez a struktúra az ismeretek 5 nagyobb csoportját tartalmazta:

  1. Matematika és geometria
  2. Fizika, kémia, anyagismeretek
  3. Műszaki szerkezetek és rendszerek tervezése
  4. Technológiai és szervezési ismeretek
  5. Társadalmi, jogi, gazdasági ismeretek.

A különböző karokon és szakokon természetesen ezek belső tartalma és arányai jelentősen különböztek egymástól.

Az 1970-es években a nagy integráltságú mikroelektronika gyors fejlődése fokozatosan egy olyan új, hatodik ismeretcsoport kialakulásához vezetett, amely valamennyi mérnöki fakultás ismeretanyagában megjelent, sőt egyre nagyobb részarányt foglalt el. Ez a terület az információ-feldolgozás technológiájához kapcsolódó tudományterület, amely számítástechnika néven indult és informatika néven érte el mai, széleskörűen kibontakozott alakját.

Az informatika interdiszciplináris tudományterületének a műszaki felsőoktatásban való megjelenése, szükségessé tette:

olyan önálló fakultás, szak létrehozását, melynek vezető szakterülete az információ-feldolgozás;

olyan, az információ-feldolgozással kapcsolatos tantárgyak elhelyezését valamennyi mérnöki szak tantervében, amely felkészíti a mérnököket az információs infrastruktúra és a számítógépes módszerek széleskörű használatára.

Minthogy az információ-feldolgozás technológiája jórészt elektronikai, mikroelektronikai eszközöket használ, érthető, hogy - hasonlattal élve - a műszaki informatikai szakok bölcsője mindenütt a korábbi elektrotechnikai, elektronikai, villamosmérnöki fakultások házában ringott.

Magyarországon, a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán már az 1970-es években kedvezően alakultak az információs tudományok művelésének és oktatásának feltételei és ennek eredményeként 1986-ban Informatikai szak létesült. 1992 óta a Kar neve: Villamosmérnöki és Informatikai Kar.

A BME Villamosmérnöki Karának vezetésével és koordinálásával 1989-ben elkezdődött a Műszaki Informatikai szakok létrehozásának megalapozása számos egyetemen és főiskolán, így a Miskolci Egyetemen is. A koordinációs bizottság munkáját Dr. Selényi Endre professzor irányította. Az informatikai szakok létrehozásának jelentős előzményei voltak. Már az 1970-es évek során számos, nem villamosmérnök jellegű karon számítógépes rendszerszervező szakirányok indultak és a mérnöki szakok reformált tantervébe az informatikához kapcsolódó tárgyak kerültek.

A Miskolci Egyetem Gépészmérnöki Karán 1974-ben végeztek először rendszerszervező szakirányos hallgatók. A számítástechnika már 1975-tol szerepelt a gépészmérnöki tantervben, 1981-tol pedig minden gépészmérnök hallgató két féléves, heti 5 órás alapképzést kapott. A számítástechnikai tudományok művelésére Számítástechnikai Tanszék alakult a Matematikai Intézet keretében.

Az információ-feldolgozási technológiák szélesebb körű bevezetésére az 1980-as évek második felében nyílt lehetőség, részben a személyi számítógépek megjelenése és gyors elterjedése, részben a jelentősen növekvő társadalmi igény következtében. Az 1990-es évektől az informatika a következő tárgyak keretében épült be a gépészmérnöki tantervekbe:

  • Számítástechnika
  • Automatika
  • Számítógépi grafika és geometria
  • Interaktív CAD/CAM rendszerek
  • Méréselmélet
  • Mikroprocesszor-technika
  • Számítógépes géptervezés
  • Automatizált műszaki tervezés
  • Információelmélet
  • Végeselem módszerek
  • Robottechnika
  • Gyártási rendszerek tervezése és szervezése
  • Szerszámgépek automatizálása
  • Számjegyes vezérléstechnika, stb.

A felsorolt tárgyak mindegyike foglalkozik különböző típusú információk gyűjtésével, tárolásával, feldolgozásával és továbbításával, vagyis alkalmazza az informatika általános eszközrendszerét jól körülhatárolt szakterületeken.

Ezek a tárgyak természetesen nagyobbrészt gépészmérnöki szakismereteket tartalmaztak, de mindegyikben jellegzetes műszaki informatikai alkalmazások jelentek meg.

Az informatikai ismeretek beépülését a gépészmérnök-képzésbe jelentősen előremozdította a Gépészkari Számítóközpont megszervezése 1982-ben, amely nemcsak központi számítástechnikai erőforrásokkal rendelkezett, hanem kari számítástechnikai bizottság létrehozásával és működtetésével a kari számítástechnikai-informatikai koncepció kialakulásához is hozzájárult.